Idézetek Máraitól, 1959-60

Befejeztem a Teljes Napló 1959-60 című könyvet Márai Sándortól. Két érdekes idézettel "búcsúzok" a könyvtől:

Hol rothadt el Amerika? Mi történt a pénz körül, az árak és a bérek viszonyában? A drágaságnak nevezett csalás olyan fojtogató, hogy munkából senki nem tud örömet, színt adni az élethez...a frizsideres, autós áléletformát rákényszerítik, ebben fuldoklik. Egy nápolyi lazzaronénak több öröme van az életből, mint egy heti 100 dolláros amerikai munkásnak vagy hivatalnoknak. Ezért a sok csalás, gaztett...és fogcsikorgató elégedetlenség, műveletlenség, udvariatlanság, embertelenség. Ki csinálta ezt, hol és mikor? Az öreg Hoover azt mondta: "az idegenek..." Kik ezek az idegenek Amerikában?

Az angol nyelvben van valami unspoken - morgásával, hangváltásával, fojtott visszatartásaival ez a nyelv, amely valahogyan mindig kevesebbet mond, mint amit a beszélő mondani akar. És a francia nyelv valahogy mindig többet mond, mint amennyit az ember éppen mondani akar. A magyar szűkszavú - kevés szóval a lényegeset mondja.

 

Kultúrával a szocializmusért

A kép forrása: fortepan.hu

Márai naplóinak bűvkörében

A tavalyi év számomra Móricz Zsigmondról szólt, az idei úgy néz ki, hogy Márai Sándorról. A teljes napló sorozat legújabb kötetét olvasom éppen, az 1959-60-asat. 

Szeretem, ahogyan Márai ír, érdekes meglátásai vannak és a legérdekesebb mindebben, hogy az idő őt igazolta.

Ír az amerikai utazásairól, tájakról, művészetről, könyvekről, aktuális politikai eseményekről. Tervem, hogy beszerzem az egész sorozatot, eddig az 1945-ös, illetve az 1948-as évek naplói vannak meg.

"A Beethoven-kvartett allegrója mélyen, titokzatosan zeng, már nem is emberi ez a hang. Mozartot Végh biztosan, szeretettel játssza. Bartók számomra reménytelenül idegen. Nem igaz, hogy nem "értem". Attól tartok, értem. Ez a zseni őrült volt, a zenét levetkőztette, csontvázra, leszedte róla a húst, az izmokat, a színt, sterilizálta, s meghagyott egy idegbajosan rángatózó vázat. Melódia nélkül nincs zene, ahogy szín és vonal és tárgy nélkül nincs képzőművészet. A közönség áhítatosan hallgat, az emberek arcán látszik, hogy félnek kinyilatkoztatni, miért meztelen a király."