2011. június 30., csütörtök

2011. június 27., hétfő

Trónok Harca - Főcím

A tegnapi cikkemben bemutatott sorozat főcíme megkapóan eredeti megoldásokkal dolgozik, a szereplők nevének felsorolása közben Westeros kontinensének fogaskerekekkel animált térképén vonulunk végig, bejárva minden fontosabb, az adott epizódban meglátogatott helyszínt, így epizódonként más és más verziót láthatunk belőle. Az egyes szereplők neve mellett nemesi családjuk címere látható, melyekben az első pár epizódban (avatott szem számára) felfedezhető egy pár hiba (Daenerys sárkány helyett oroszlánt, Sandor Clegane három kutya helyett szarvast kapott stb.), de ezeket szerencsére kijavították a későbbiekben. A sorozat zenéjét Ramin Djawadinak köszönhetjük.



A feltöltött videó az első epizód főcíme, alatta a linkeken elérhető a többi változat is. Ezek mellett létezik egy újrakevert verzió is (mely félig-meddig a negyedik verzióban is hallható), amely a nemrégiben megjelent soundtrack albumon hallható, illetve egy rajongók által készített, meglehetősen tökös heavy metál feldolgozás is.
2. verzió (2-4. epizód)
3. verzió (5-8. epizód)
4. verzió (9. epizód)

2011. június 26., vasárnap

Trónok Harca

"Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl, vagy meghalsz. Nincs középút." - Cersei Lannister királyné


Eszméletlenül régen írtam már, de a többi szerző úgy gondolta, épp ideje nekem is írnom valamiről, pláne, hogy új kedvenc sorozatom van, melyet bemutathatnék. Előre elmondom azt, hogy ez a sorozat nem való mindenkinek. AZ HBO nem tömegsorozatokat gyárt. Ebben a szokás szerint bő lére eresztett cikkben a tévécsatorna legújabb sikersorozatáról, a Trónok Harcáról ejtek szót, mely George R.R. Martin nagysikerű könyvsorozata, A tűz és jég dala első, a sorozattal egyező című kötetének megfilmesítése - kötetenként egy évadot terveznek majd, a várhatóan Királyok Csatája című második évad már készülőben van. A kitalált történeti háttér leginkább a Rózsák háborújára emlékeztet, csak itt sokkal több harcoló fél áhítozik a trónra. Főszereplőink legfőképp nemesek, mint lovagok, hercegek és hercegnők, fattyak, királyok, de lesz egypár mágus (nagyon kevés, és azok is inkább egzotikus helyeken), közrendű katona és barbár harcos is, minden, ami egy középkori környezethez elengedhetetlen.

A Történet Westeros kontinensén, a Hét Királyságban játszódik, ahol a nyarak évekig, a telek emberöltőkig tartanak. A birodalomban most törékeny béke honol, de még mindig magán viseli a tizenöt éve vívott polgárháború sebeit. A régi királyi család, az elpusztult Valyriából származó Targaryenek időtlen idők óta csak egymás között házasodtak, amely ahhoz vezetett, hogy míg egyes királyokból nagy ember vált, más királyok ugyanolyan eséllyel váltak őrültekké. A legutóbbi király, II. Aerys egy piromán őrült volt, aki a palotáját és Királyvár egész városát magára gyújtotta volna, ha nem lázadnak fel ellene. Időközben fia, Rhaegar elrabolta az északi Eddard Stark húgát, Lyannát, Robert Baratheon menyasszonyát. Amikor Eddard bátyja, Brandon és apja, Rickard a király elé vonultak, hogy visszaköveteljék a nőt maguknak, a király hazaárulással vádolta őket, és mindkettőjüket kivégeztette. Ez a Stark és Baratheon családokat lázadásra késztette, és végül Robert Baratheon, a Targaryen-ház egy oldalági leszármazottja foglalhatta el a kardokból kovácsolt vastrónust, Eddard pedig visszatért Északra, hogy apja és bátyja halála után Észak urává válhasson.

Az eltelt tizenöt év alatt azonban az új királyság számos ellenségre tett szert: a királyné családja, melynek a Korona milliókkal tartozik, mindent megtesz a hatalomért, a király két öccse is szívesen látná magát a trónon, nem is beszélve Aerys király utolsó, száműzetésbe menekült örököseiről. Megkezdődött a Trónok Harca. De a déli urak minden cselszövése és ármánykodása eltörpülni látszik az északról érkező új fenyegetés mellett: úgy hírlik, hogy a Tél újra közeleg és minden eddiginél keményebbnek ígérkezik, és a fagyott vidékeken újra előbújnak a jég alól a titokzatos Mások, akik minden néhány ezer évben lerohanják és szinte teljesen kipusztítják az emberiséget.

Ezúton eltérek az eddig (na jó, abban a három esetben) alkalmazott formulámtól, és ezúttal nem a főszereplőket mutatom be egyenként. Túl sok lenne belőlük ugyanis, ha csak az HBO oldalát vesszük alapul, már akkor is tizenkilenc főszereplőt kellene bemutatni, de a másodlagos karakterekként számon tartott harminc szereplő minimum kétharmada is főszereplőnek számít fontosság és a feltűnés gyakoriságának szempontjából, úgyhogy inkább a történet egyes szálait mutatom be, a karakterek első említésekor az őket játszó színésszel egyetemben. A címeket én adtam nekik, hogy meg lehessen különböztetni őket.

A népes szereplőgárdában mind a főszereplők, mind a kisebb epizódkarakterek között számos, többé-kevésbé ismert alakot találhatunk. Aki járt a pesti metrómegállókban, az biztosan látott legalább egy óriásplakátot, melyen a vastrónuson ülő Sean Bean reklámozta a sorozatot. De feltűnik számos, korábbi HBO-sorozatokban szerepelt színész, illetve olyan személyek is, akiket legalábbis a hozzám hasonló kockák biztosan felismernek és örömmel tölti el őket, hogy tudják, hol látták már ezt vagy azt az arcot. Többen a Harry Potter mozifilmekben szerepeltek: A Catelyn Starkot alakító Michelle Fairleyt legutóbb Hermione anyukájaként láthattuk, míg az elkésett Lord Walder Freyt David Bradley alakítja, akiben biztosan sokan felismerik majd a Roxfort zsémbes gondnokát, Argus Fricset. A király tudós nagymesterét, Pycelle-t (Julian Glover) többek között az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban láthattuk rossz kelyhet választani, míg Khal Drogo, a barbár törzsfőnök (Jason Momoa) a Csillagkapu: Atlantisz című sorozatból lehet ismerős. Cersei Lannister királyné (Lena Headey) nem is olyan régen Sarah Connor volt a rövid életű Terminátor tévésorozatban, de a kultikus 300 című képregényfilmben is szerepelt, mint Gorgó spártai királyné. Tyrion Lannistert Peter Dinklage, az egyik legismertebb és legtehetségesebb kisnövésű színész alakítja, míg a kőbunkó apród, Theon Greyjoy (Alfie Allen) nem más, mint Lily Allen öccse, akinek az énekesnő még egyik számát is dedikálta. A félig-meddig ismerős arcok mellett persze számos új arc, zömében fiatalok és gyerekszínészek is felbukkannak, és a népes stáb szinte minden tagjától elképesztő alakításokat láthatunk.

A Trónok Harca: A fő történetszálban Észak Urát, Eddard "Ned" Starkot (Sean Bean) követhetjük figyelemmel, aki akaratán kívül csöppen a királyi udvar intrikáinak kellős közepébe. Meghalt ugyanis Jon Arryn, a Király Segítője (amolyan kancellárféle), és a király, Robert Baratheon (Mark Addy), a mára nagy sörhasat eresztett valaha volt legendás harcos legjobb barátját és régi fegyvertársát, Nedet kéri fel a poszt betöltésére, aki becsülete által hajtva úgy érzi, kötelessége elfogadnia az ajánlatot, és két lányával, az érzékeny, lányos Sansával (Sophie Turner) és a harcias, fiús Aryával (Maisie Williams) délre indul. Délre érve azonban rádöbben, hogy a királynak esze ágában sincs uralkodnia, ehelyett minden idejét vadászattal, ivással és örömlányokkal tölti, és ha nem lenne ott a király öccse, Renly (Gethin Anthony), hogy törvénykezzen, a cselszövő kincstárnok, Petyr "Kisujj" Baelish (Aidan Gillen) és a titokzatos kémfőnök, Lord Varys, az eunuch (Conleth Hill), hogy a király helyett kormányozzák a birodalmat, már régen minden szétesett volna. Bár Kisujj figyelmezteti Nedet, hogy ne bízzon meg benne, Észak Ura mégis elfogadja a segítségét a nyomozásban, hogy kiderítse, miért kellett Jon Arrynnek meghalnia, és cselszövések egész hálója bomlik ki a szemei előtt, melyben a király mellett a királyné, a gyermekeit minden áron védelmező Cersei Lannister (Lena Headey) is benne van nyakig, de ugyanúgy szoros szálak fűzik ide a királyné ikertestvérét - és szeretőjét -, Jaime-t, A Királyölőt (Nikolaj Coster-Waldau), a király egyik testőret, egy legendás lovagot, aki nevét onnan kapta, hogy ő ölte meg az előző királyt, Őrült II. Aeryst, mielőtt az őrültségében az egész várost felgyújtotta volna a benne élőkkel együtt, s ugyanígy benne van a trónörökös, az arrogáns Joffrey herceg (Jack Gleeson), akihez Ned hozzáígérte Sansát, aki pedig csak a jóképű szőke herceget látja benne annak ellenére, hogy olyan baljóslatú alakokkal veszi körbe magát, mint a félig megégett arcú cinikus testőr, Sandor Clegane (Rory McCann). Ned hamarosan kemény leckék során keresztül kénytelen megtapasztalni, hogy a királyi udvar cselszövései, politikai csatározásai, piszkos játszmái nem egy hozzá hasonló nyílt, egyenes, és a végletekig becsületes északinak valók, Sansa pedig hamarosan rádöbben, hogy a világ nem olyan vidám és rózsaszín, mint amilyennek a lovagregények leírták...

Észak: Időközben Ned felesége, Catelyn (Michelle Fairley) is megkezdi saját nyomozását, ugyanis kap egy levelet, melyben húga és Jon Arryn özvegye, Lysa (Kate Dickie) a Lannister-családot, a királyné családját vádolja Jon megölésével, és gyanúját csak megerősíti, amikor középső fia, Bran (Isaac Hempstead-Wright) lezuhan kastélyuk egyik tornyából. Catelyn nem tudja, a fiú lezuhant-e vagy lelökték, de nem sokkal később egy bérgyilkos megpróbálja megölni egy tőrrel, melyet Kisujj Tyrion Lannister, az Ördögfióka (Peter Dinklage) tőreként azonosít, így Catelyn azonnal a törpe nyomába is ered. Így az északi kastély, Deres vezetése ideiglenesen a legidősebb fiúra, Robbra (Richard Madden) száll, akit a várnép mellett Theon Greyjoy apród (Alfie Allen) segít, aki azért kénytelen Deresben lakni, mert apja fellázadt a király ellen, és a békeszerződés egyik elemeként fiát apródnak kellett küldenie a lázadást leverő Stark-család udvarába. Robbra pedig a sebesült Bran ápolása mellett kisvártatva egész Észak kormányzásának terhe rászakad...

Az Éjjeli Őrség: Ned Stark a polgárháború után hazavitte és felnevelte fattyú fiát, Havas Jont (Kit Harington). Bár a fiút féltestvérei, különösen Arya, szerették és becsülték, Catelyn a látványát sem tudta elviselni a fattyúnak, aki minduntalan férje egyetlen félrelépésére emlékezteti. Most, hogy a fiú elég idős lett, apja északra küldi, a fagyos északi határt őrző hatalmas Falra, hogy a hét királyságot az északi barbárok és egyéb szörnyűségek ellen őrző Északi Őrség katonája legyen, mint nagybátyja, Benjen (Joseph Mawle). Eleinte nehezen illeszkedik be, a többi katona nehezen fogadja be nemesi származása miatt, és a kiképzést vezető kegyetlen fegyvernök, Alliser Thorne (Owen Teale) haragját is kivívja. Azonban mivel kastélyban nevelkedett, helyzeti előnybe kerül az alacsony sorból származó többi újonchoz képest, akiket vívásra tanít és hamar összebarátkozik velük. Nem sokkal később egy kövér, gyáva fiú, Samwell Tarly (John Bradley) érkezik a Falra, akit megvéd a többiek gúnyolódásaitól. Sam éles eszével és rálátásával segít rádöbbenteni Jont, hogy az Őrség parancsnokának, Jeor Mormontnak, a Vén Medvének (James Cosmo) nagy tervei vannak vele...

Tyrion: Tyrion Lannister, az éles eszű, csípős nyelvű és nem csöppet szexmániás törpe története azért válik külön a többitől, mert a legtöbb szálon végighalad. Ugyanis ő is a király kíséretével érkezik, amikor Robert délre hívja Nedet, majd Jonnal tart a Falra, mivel mindig is látni akarta az északi határt. Amikor azonban egy, a falra katonákat toborzó karavánnal délre tart, a fia elleni gyilkossági kísérlet miatt nyomozó és őt gyanúsító Catelyn Stark elfogja, és húgához viszi fogságba. Útközben furcsa "nem-barátság" alakul ki közte és egy Catelynnel tartó zsoldos, Bronn (Jerome Flynn) között. Tyrion időközben háborúra készülődő apjának, a dúsgazdag és kegyetlen Tywin Lannisternek (Charles Dance), akinek a király is milliókkal tartozik, nem sok kedve van azonban kiszabadítania fiát, akit alacsony termete miatt családja megcsúfolásának tart, és kettejük kapcsolatát az sem tette felhőtlenebbé, hogy Tyrion anyja belehalt fia születésébe. A ravasz Tyriont azonban nem kell félteni, minden bajból ismeri a kiutat, legyen az Catelyn őrült húgának fogságából szabadulni vagy vérszomjas hegyi barbárok támadását kivédeni...

A Sárkány Vére: A Hét Királyság trónjáról letaszított Targaryen-dinasztia utolsó örökösét, Viseryst (Harry Lloyd) egyetlen dolog hajtja, hogy visszaszerezze a trónt, amely jog szerint őt illeti. Egyetlen probléma van csak, hogy mióta Robert, a Bitorló győzött a polgárháborúban, és mind apja, Őrült II. Aerys király, mind bátyja, a trónörökös Rhaegar odaveszett, neki húgával, Daenerysszel (Emilia Clarke) együtt örökös száműzetésben kell élnie az életét keleten, a Keskeny-tengeren túl, a Szabad Városokban, ahol mindenki csak Kolduskirálynak gúnyolja. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy feladja családja ősi hagyományát, hogy a sárkány vére tisztaságának érdekében Targaryen csak Targaryennel házasodhat, és húgát hozzáadja a barbár lovas dothraki nép törzsfőnökéhez, khaljához, Drogóhoz (Jason Momoa), abban a reményben, hogy így maga mellett tudhat egy hatalmas lovas sereget, amellyel visszafoglalhatja a trónját. A lovas nép azonban legkevésbé sem tudna törődni egy nyugatról érkezett koldusszegény ifjú terveivel, és folytatják vándorlásukat a végtelen pusztákon, Viserys pedig egyre türelmetlenebb és idegesebb, nem is beszélve arról, hogy mind egyre jobban undorítják a dothrakiak szokásai. A legnagyobb fájdalom persze az, hogy Drogo népe lassan befogadja Daeneryst, aki a khal feleségeként, khaleesijeként sokkal fontosabbá válik, mint ő maga, és testőre, az Éjjeli Őrség parancsnokának száműzött fia, a lovag Jorah Mormont (Iain Glen) is sokkal inkább hűséges a hercegnőhöz, mint Viseryshez...

A Daeneryst és Viseryst követő történetszál abban különbözik a többitől, hogy karakterei, lévén egy másik kontinensen élnek, nem találkoznak a Hét Királyságban élő szereplőkkel, akik számára szintén inkább gyakran visszatérő beszédtémát képeznek. A sorozat alapjául szolgáló regény, mely az ötödik köteténél tart, csak mostanában jutott el odáig, hogy az egyik főszereplő egyenesen őket keresse. Természetesen nem spoilerelek, a történetszálak leírásakor spoilereltem már éppen eleget.

Ez a sorozat nem az átlag nézőnek való. Egyrészt, az HBO-s sorozatok többségéhez hasonlóan meglehetősen sok meztelenség és vérontás, na meg nem kevés felnőtt humor található benne, így fiatal vagy érzékeny lelkű nézőknek nem igazán ajánlanám. Ha már csak abba belegondolunk, hogy a sorozat legjelentősebb szerelmi kapcsolata egy ikertestvérek közti vérfertőzés, sőt két karakter meleg párkapcsolatban él egymással, bárki beláthatja, hogy nem igazán fejlődő szervezetnek való termékről van szó. Akik viszont hajlandóak megnézni, egy lebilincselően összetett és magával ragadó történet részesei lehetnek, amely - akárcsak a regény, amelyből készült - számos ponton szakít a történetmesélés klasszikus hagyományaival. Itt az, hogy valakinek a neve szerepel a főcímben, nem jelent életbiztosítást. A királyi udvar világa veszélyes, ahol a becsületességnél és az egyenességnél sokkal nagyobb szerepe van a cselszövésnek, a ravaszságnak és a gondosan megválogatott szavaknak, vagy annak, hogy kinek mit árulunk el és mit titkolunk el előle. Itt elég egyetlen rossz döntés, egyetlen rosszkor kiejtett szó ahhoz, hogy elbukhassunk, és bizony nem mindenki fog eljutni az évadzáró tizedik epizódig. Az ártatlanok és igazak nem mindig nyernek elégtételt, a szerelem nem győz le mindent, kevés a becsületes ember, a gyűlölnivaló szemétláda viszont annál több, persze legtöbbjükből később előkerülnek olyan rejtett magasságok is, amelyek nézőtől függően esetleg megmentik a karakterüket.

Vannak persze olyan szereplők is, mint Gregor Clegane, a Lovagló Hegy (Conan Stevens), a magassága miatt állandó dührohamokat keltő fejfájásokkal küszködő lovag, aki amikor éppen nem rabol, fosztogat és védtelen nőket erőszakol meg, akkor lovagi tornákon öl meg embereket "véletlenül", de akitől a csecsemőgyilkosság sem áll távol, és akivel éppen egy lovagi tornán találkozunk, ahol nyakon szúrja ellenfelét egy kopjával, majd következő kopjatörésénél vereséget szenvedve dühében lefejezi a saját lovát; mindeközben Kisujjtól azt is megtudjuk, hogy öccse, Sandor hányingerkeltően összeégett arcáért is ő a felelős, amikor gyerekkorukban a kandallóba nyomta a fejét, amiért az ő egyik eldobott játékával játszott... vannak még egyéb eszméletlenül elvetemült, gonosz karakterek, de őket megemlíteni már túlságosan nagy spoilerelés lenne. De annyit biztosan elárulhatok, hogy az egyszeri néző igen hamar azon kapja magát, hogy a jó karaktereknek szurkolás helyett elkezd a gonoszak ellen drukkolni. A regényekből kiindulva nem sok karakter van, akik minden egyes évad végén jobb helyzetben lesznek majd, mint amelyben elkezdték azt.

Tényleg, összegezve: a Trónok Harca nem A Gyűrűk Ura, nem hősköltemény, itt hiába is keresnénk a fehér lovon érkező szőke herceget, aki elűzi a gonosz varázslót, és felszabadítja a vidéket... a páncélos lovagok itt inkább fogják egymás vérét ontani, mintsem hogy megmentsék a védtelen királylányt a sárkánytól... a sárkányok amúgy is réges-régen kihaltak, csak a csontjaik maradtak. Nem is tudnám jobban összefoglalni a Trónok Harca kegyetlen világát, mint egy, A Tűz és Jég Dala regényből vett idézettel, mellyel Sandor Clegane, a cinikus katona próbálja helyre tenni Sansa Starkot:

"- [Azt hiszed]... egyike vagyok azoknak az igaz lovagoknak, akiket annyira szeretsz, igen. Mit gondolsz, mi a dolga egy lovagnak, kislány? Azt hiszed, csak abból áll az egész, hogy elveszik a hölgyek zálogát és aranypáncélban parádéznak? A lovagok dolga a gyilkolás. [...] Ha vannak istenek, azért teremtették a bárányokat, hogy a farkasok birkahúst lakmározhassanak, és azért teremtették a gyengéket, hogy az erőseknek legyen mivel játszadozniuk! [...] Nincsenek igaz lovagok, ahogy istenek sincsenek. Ha nem tudod megvédeni magad, halj meg és állj félre azoknak az útjából, akik képesek rá! Ezt a világot éles acél és erős karok uralják, ne hidd el, ha valaki mást mond.
- Szörnyű vagy!
- Őszinte vagyok. A világ az, ami szörnyű."


Linkek:
A sorozat hivatalos oldala az HBO weboldalán, képekkel, hátterekkel, letöltésekkel (angol)
westeros.org: a legnagyobb Tűz és Jég Dala-, illetve Trónok Harca rajongói oldal (angol)
Angol nyelvű diagram a sorozat főszereplőiről, és családi kapcsolataikról (angol)

2011. június 22., szerda

Jose Gonzalez - Heartbeats



Tegnap este megütötte a fülemet ez a dal. Tudom, hogy már hallottam máshol és máskor is, és mindenféle homályos képek is felvillannak vele kapcsolatban, de nem jövök rá, honnan ismerős! Segítség! Most napokig ezen fogok agyalni.

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony- részlet a könyvből

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer csak hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak, de az ember nem vette észre, hogy elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasak voltak.Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá és megszólította.
- Jó napot!
- Jó napot! - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom. - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot! - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...

2011. június 21., kedd

Paolo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

Ez a regény egy trilógia része (Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem és sírtam), amelyek nem kapcsolódnak szorosan össze, csak annyiban, hogy ugyanazt a témakört járják körül, nevezetesen a jó és a gonosz örök harcát. Az előző kettőt már régebben olvastam, a Prym kisasszonyra a napokban kerítettem sort.
 A történet Viscosban játszódik, egy világtól elzárt kis hegyvidéki falucskában, ahol jószerével csak idős emberek élnek, földművesek és pásztorok leszármazottai ők. Az egyetlen fiatal ember Chantal Prym, egy árva lány, aki a falucska szállodájában dolgozik, elvágyódva innen egy jobb élet reményében.
Erre a helyre érkezik egy szép napon egy furcsa idegen, senki nem tudja ki ő, honnan jött és merre tart. Az idegen egy aranyrudat ígér Prym kisasszonynak, ha rábeszéli a falu népét arra, hogy öljenek meg maguk közül valakit, cserébe a többi aranyért. Prym kisasszony mit sem szeretne jobban, mint megváltoztatni az életét, mégis tépelődni kezd, és a lelkében elkezd egymással hadakozni ördög és angyal.
Az idegen szavai a falu népében kétséget, gyanakvást és megosztottságot szülnek, és röpke egy hét leforgása alatt sorsdöntő és gyökeres változások mennek végbe, mind az egyes emberek lelkében, mind a faluközösség életében.
A sztori röviden ennyi, szerintem a végkifejleten senki nem fog meglepődni, de azért nem mondom el a végét.
Az tetszett benne, hogy tele van tanmesékkel, és elgondolkodtató rövid kis történetekkel, amelyekből többet is Berta, a falu legöregebb, boszorkánynak tartott tagja mesél el. 
Könnyen olvasható regény, és jól is van megírva, Coelho mindenre ad választ, arra is mi késztette az idegent erre a kísérletre, arra is, mi mindenre képesek az emberek a pénzért, például hazudni önmaguknak, csak nekem túlságosan egyértelmű volt, hogy mi fog történni. Az ember tényleg alapvetően jó lenne?

Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták

Ifjúkorom ronggyá olvasott könyvei közé tartozott az olasz írónő három regénye (Ő és mi- Egy feleség feljegyzései, Én és ők- Egy férj feljegyzései, Mi és ők- Egy lány feljegyzései), nem tudnám megmondani, hányszor olvastam ki őket, imádtam mindegyiket. A történetek egy háromgyerekes család mindennapjairól szólnak, akik rendetlenek, zajosak, állandó állatsereglettel a nyomukban, kutyák, macskák, madarak. Az ember pontosan ilyennek képzel el egy olasz családot, irtó hangosak, állandóan veszekszenek, minden apróságon hajba kapnak és ordibálnak, mindeközben mélységesen szeretik egymást, és egymásért képesek mindenre. Annyi humorral teleszőtt mese ez, amelyet az írónő a saját családjának hétköznapjaiból merített, hogy az ember, már bocsánat, de könnyesre röhögi magát, miközben olvassa ennek a hétköznapinak mégsem mondható embereknek az ügyes-bajos dolgait. Ami a leginkább megfogott a könyvekben az az, ahogyan az írónő látja az életet, a legapróbb, triviális dologban is megtalálja a szépet és a jót, az egyedit, a megismételhetetlent, hogy magad is úgy érzed, az élet mégiscsak szép. A humor mellett feltűnnek elszomorító események is, tűnjön az némelyik ember szemében banális dolognak, például a szeretett kutya betegsége, majd elpusztulása, vagy a kishattyúk halála, ezeket az eseményeket is áthatja a szeretet, az emberség, néha már-már csöpögősnek, az írónő szavaival élve sziruposnak hat, de ezt mindig feloldja a mindent átszövő humor.
621brunel03.jpg (160×154)Ez a most kiolvasott könyv egy nem szabályos önéletrajz, tulajdonképpen sztorizgatás az írónő gyerekkorából, családi anekdotákat mesél, bemutatja szüleit, nagyszüleit, testvéreit, régenvolt kutyáit és macskáit. Ezt is nagyon szerettem, és megint sokat nevettem, de ugyanannyiszor éreztem gombócot is a torkomban.

Brunella Gasperini (1918-1979)
Majdnem egy év telt el azóta, hogy komolyan kezdett foglalkoztatni a boltom bezárásának ténye. Azelőtt is fel-felvetődött már a dolog, de valahogy csak vittük tovább, újra és újra beleinvesztálva rengeteg pénzt, amiből már lazán eltölthettem volna huzamosabb időt, mondjuk Firenzében. A nyűglődés folyamata alatt szinte hűtlen lettem a könyvekhez, mintha ők tehetnének arról, hogy nem lehet egy kicsinyke könyvesboltot ma fenntartani Magyarországon. Január 15-én vége lett az én elmúlt tizenöt évemnek, és ezáltal a második otthonomnak is. Azóta eltelt pár hónap, aminek az első felét különféle hivatalokba való rohangászásokkal töltöttem, mert manapság idehaza sokkal könnyebb egy vállalkozást elindítani, mint felszámolni. Persze, még  mindig nincs vége, mert jövő tavasszal vár rám egy nagyobb összegű SZJA kifizetése a megmaradt árukészletem után, amit az én kis csökevényes adófizető agyam nem igazán tud feldolgozni, hiszen azt az árut nem adtam el, itt maradt nekem szépen bedobozolva, szállítóknak kifizetve, vevők által meg nem véve, hogy ilyen helyes magyarsággal éljek, ezt jövedelemnek tekintik. Persze, a törvényeket nem azért hozzák, hogy szeresd és megértsd, vagy egyetérts vele.
A napokban eldöntöttem, hogy tovább most már nem sajnálom magam, annak ellenére, hogy a veszteség érzete most már végigkíséri az egész hátralévő életemet, és úgy érzem, hogy soha többé nem leszek a magam ura, hanem azt kell csinálni, ami adódik, csak ezt nagyon fogom utálni.
Januártól leginkább krimiket olvastam, sorozatokat néztem, semmi említésre méltó, nem volt olyan, amit szívesen megosztottam volna másokkal.
Ezen a héten viszont kiolvastam két könyvet, róluk már szívesen beszámolok.

2011. június 16., csütörtök

Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig

Karácsony másnapján egy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában: István-napot ünnepelnek. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazda szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából szerencsésnek ígérkezik.
Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűzként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság sorsa megpecsételődik. A regény hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk.
A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó.

Mányoki Ádám: Önarckép

2011. június 13., hétfő

Keshedt

  1. Nyeszlett, göthös
  2. Kopott, foszlott (pl. kabát)

Így élt József Attila

Kedvem támad egy kis életrajzra. A könyvespolcomon talán már egy éve árválkodik az Így élt sorozat József Attiláról szóló kötete, melyet az egyik internetes antikváriumban szereztem be, gondolván később milyen jó lesz. Nos az idő elérkezett, s úgy gondoltam Polcz Alaine után József Attilával foglalkozom.
Valahogyan mindig jobban szerettem az irodalom órákon hallgatni/tanulni az írók, költők életrajzát, mint a műveik elemzését. Most, hogy megismertem József Attila teljes életrajzát, egy új kép alakult ki bennem róla. 
Mindig azt képzeltem (tudtam), hogy szegény József Attila egy szomorú ember volt (ez nagyrészt igaz is), mindig gyötrődött, nem volt aki szeresse (nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...), most pedig kiderült, hogy együtt élt Szántó Judittal, szerelmes volt. (Valószínűleg ezt rajtam kívül elég sokan tudták már eddig is, de az én József Attila képem hiányos volt e téren).


Minden nap áthaladok a Gát utcán, ahol a költő szülőháza található, ez furcsa érzéssel tölt el mikor eszembe jut, hogy száz évvel ezelőtt mondjuk ugyanezeket az utcákat róhatta a fiatal Attila. A múlt héten pedig elmentem a nem messze lévő Ferenc tér 11-hez, ahol tinédzser éveit töltötte. Furcsa érzés volt. Mintha ott lett volna velem.

Rövid élete tele volt nyomorral, nélkülözéssel, meg nem értéssel, s mégis a legnagyobbak között foglal ma helyet. Több "közös" élményem is volt/van József Attilával kapcsolatosan: első verseskötetét a nyolcadikos ballagásomra kaptam meg; két versét álmomból felkelvén is kívülről tudom; irodalom érettségin szerelmes költészetét húztam. Azt hiszem megérintett a költészete örökre.

2011. június 11., szombat

Ez már tényleg művészet

Airigami: The Fine Art of Balloon Sculpture by Larry Moss.: "

above: James Abbot McNeil's Whistler's Mother recreated in balloons by Larry Moss.


above: The balloon Spinosaurus is a recent example of Larry Moss' large sculpture

Boticelli's Birth Of Venus, recreated in balloons by Larry Moss:

Birth of Venus in balloons (details):


Grant Wood's American Gothic recreated in balloons by Larry Moss:

Cezanne still life, recreated in balloons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Mona Lisa recreated in balloons by Larry Moss:

Andy Warhol's Campbell Soup Can recreated in balloons by Larry Moss:

Jackson Pollock painting recreated in balloons by Larry Moss:

MC Escher's Self Portrait in Reflecting Sphere recreated in ballons by Larry Moss:

Leonardo DaVinci's Vitruvian Man recreated in balloons by Larry Moss:


A video which shows some of the original paintings morphing into Larry's balloon versions:


You can purchase these images and more as cards, posters, t-shirts, limited edition prints and more here at the Airigami gift shop.

About Larry Moss:


Larry Moss began his career 25 years ago as a NYC street performer, but has gone on to display his amazing air-filled art in 12 countries on four continents. His achievements have been recognized by The Wall Street Journal, the Associated Press, CNN Headline, PBS, Smithsonian Magazine, American Profile and Ripley’s Believe It or Not! Moss has appeared on The Martha Stewart Show, NBC’s “Today” and at the White House, and has held the Guinness World Record for the largest non-round balloon sculpture since 2000. The author of many published ballooning books, Larry also has a degree in applied math and computer science, as well as a master’s in elementary education. Building community through his large-scale art creations is of particular interest to Larry, and was the focus of his 2009 TEDx talk in Rochester, NY.



http://ifitshipitshere.blogspot.com


2011. június 8., szerda

Öregek

Forrás: www.oitzarisme.ro

Polcz Alaine - Kit siratok? Mit siratok?

A múlt héten csütörtökön kilátogattunk a Vörösmarty téren (is) megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhétre. Be kell valljam, már régóta szerettem volna részt venni a könyves sokadalomon, de amióta Budapesten élek még nem sikerült egyszer sem. Idén megvalósult egy álom.
Két szerzeménnyel tértem haza: az egyik Márai Sándor Naplója 1945-ből, a másik pedig Polcz Alaine Kit siratok? Mit siratok? című műve a Jelenkor kiadótól. Már olvastam egy könyvet Alaine-től (Rend és rendetlenség), így tudtam, hogy "kellemes" perceket szerzek magamnak e könyv olvasása közben.
A kötet vallomássorozatból áll, több ember élményeit rögzíti, ki hogyan birkózik meg saját gyászával, mely köthető emberhez, állathoz, egy régi emlékhez, szerelemhez, egy házhoz, élethelyzethez. Meglepődünk mennyi mindet gyászolhat az ember élete során. Elsősorban persze a szeretteink iránt érzett gyászunkat dolgozzuk fel, több kevesebb sikerrel.

Weöres Sándor idézete nyitja a művet: "Mellesleg, ha valaki ebnek emel mauzóleumot, kár nevetni. Tanulj nevetségig szeretni."


A tartalom címszavakban: A temetőben; Gyermek voltam, így gyászoltam; Találkozásaim a halállal; Egymás után mentek el; Siratom a macskám; Gyászolnak az állatok; Amikor a macskával együtt gyászoltam; Van-e a szerelemnél nagyobb veszteség?; Szakadások (Az apaság és a házasság elvesztése); Requiem a szülőházamért.


Természetesen ebben a könyvben is találtam egy jó idézetet, melyet igaznak tartok:
"A bánat egészen kis törés. A gyász pedig olyan formája a bánatnak, amely tulajdonképpen szerető kötés. Eltarthat a túlélő haláláig." ... " Egyre többet tűnődöm ezen. Úgy érzem, jó hasonlat, amire rájöttem: a seb begyógyul, de heg marad. Már nem fáj, de amíg élek, megmarad."

Az olvasóközönség