2010. augusztus 11., szerda

Barbara Wood: Babilon csillaga

Fülszöveg: "Egy viharos éjszakán az ifjú régész, Candice Armstrong házába beállít egy ismeretlen, és elviszi a lányt öreg professzora, John Masters betegágyához. A haldokló alig érthetően a Babilon csillagát emlegeti, könyörög a fiatal nőnek, hogy menjen el a házába, és keressen meg valamilyen titokzatos kulcsot. Candice-t Glenn Masters, a szófukar nyomozó kíséri el, akinek szintén megvan a maga titka.
Philo Thibodeau, az alexandriánusok titkos társaságának tagja hosszú évek óta rögeszmésen gyűjti a ritka vallási iratokat, hogy segítségükkel megvalósítsa eszelős elképzeléseit. Különleges szerepet szán a "luminancia" néven ismert szent fénynek, amely évezredek óta vezérli az alexandriánusok minden lépését.
Candice és Glenn versenyt fut az idővel, hogy megszerezze a Babilon csillagát, mielőtt még Thibodeau rátehetné a kezét. Bejárják a fél világot Szíriától Skóciáig, mert rá kell jönniük, tulajdonképpen mi is az a Babilon csillaga, és hol találhatják meg, és mindeközben az életükért küzdenek…"
Olvastam már pár könyvet Wood-tól, de ez a mostani kicsit nehezen ment. Igaz, mással voltam elfoglalva, de valahogy döcögősnek tűnt, kábé a könyv kétharmadáig. Álandóan vissza kellet lapoznom, mert minduntalan elvesztettem a fonalat, és felbosszantott, ha nem értettem valamit.
A alapsztori is hihetetlennek tűnt nekem, pláne, hogy az írónő is próbált beállni a Dan Brown-t követők sorába. Annyira nem kéne neki pedálozni, szerintem a saját misztikus, rejtélyes történetei jobbak ennél. Na, majd legközelebb.

2010. augusztus 2., hétfő

Arzén és levendula

Ezt a filmet anyukám ajánlására néztem meg, igaz kb. 10-15 évvel ezelőtt kezdte el mondogatni, hogy ő ezt mennyire szereti, és, hogy nézzem meg végre. Nos, most megtettem, és pont azt kaptam, amire számítottam: majd másfélóra habkönnyű, poénos, aranyos filmecskére. A sztori röviden:
"A kedves, elbűvölő Brewster-nővéreket szereti és tiszteli a szomszédság. A tündéri öreglányok fáradhatatlanul jótékonykodnak, nem csoda, ha jó hírükhöz kétség sem férhet. Akad azonban egy jótéteményük, amellyel nem nagyon büszkélkednek: szomorú agglegények utolsó óráit édesítik meg egy kis bodzaborral és néhány csepp arzénnal!
Jóképű unokaöccsük, Mortimer a döbbenettől szólni sem tud, amikor rájön, hogy nénikéi, akik látszólag a légynek sem tudnak ártani, valójában sorozatgyilkosok. Komolyan elgondolkodik azon, hogy érdemes-e családot alapítania a gyönyörű Elaine-nel, akit csak nemrég vezetett oltár elé. Mortimer attól fél, az őrültség genetikai hiba a családjában - és feltételezése nem alaptalan. A gyilkos nénikék mellett ugyanis van még egy bátyja, aki sötét ügyletekben érdekelt és egy öccse, aki azt hiszi magáról, hogy ő Theodore Roosevelt. "

Főszerepben az elbűvölő Cary Grant. A film 1944-ben készült, Frank Capra rendezésében.


Az olvasóközönség